Akik Hollywoodnak termelnek Egerszalókon

Magyar Ádám alkot

2012. nyarán, uniós támogatással készült el a GreenZero inkubátorháza és 3D-animációs stúdiója a bezárt iskola helyén Egerszalókon. Magyar Ádám, testvére Magyar Dániel, valamint alvállalkozóik készítették például David Attenborough dínókról szóló BAFTA-díjas filmjének 3D-animációját, mostanában a Toy Story alkotóival dolgoznak együtt egy egész estés Don Quijote "újragondoláson", valamint ezzel párhuzamosan egy Drakula sztorin is ügyködnek. A GreenZero egyébként már 2010 óta segíti a régió start-up vállalkozásait ezen a helyszínen, ahol a természet közelsége megfelelő környezetet biztosít a kreatív munkához. A GreenZero emellett az USÁ-tól Németországon át Szaud-Arábiáig számos külföldi megrendelést teljesített az elmúlt években. Pangea – The Neverending World c. 3D dínós trailerüket több millió alkalommal nézték meg a YouTube-on.

Kint is vagyok, bent is vagyok - 6 év alatt a NASDAQ-ra

Van olyan szolgáltatás, ami lehetőséget ad rá, hogy egyszerre kint is legyél, azaz messze a számítógépedtől, és bent is, tehát hozzáférhess a komputeredhez. Mindez kényelmes lehet egy magánembernek, vagy létfontosságú egy vállalatnak, ahol az IT-s meg tudja szerelni a gépedet egy másik országból is. A műfaj sikercége, a LogMeIn magyar alapítású, fejlesztőközpontja Budapesten és Szegeden található.

Anka Mártont 12 éves kora óta jellemzi számítógép-mániája. Programozó karrierje elején néhány évig vállalatirányítási rendszereken dolgozott, de nem tartotta elég szórakoztatónak, így 1995-ben átigazolt az Uproarhoz, ahol többfelhasználós online játékokat fejlesztettek. Nem működött jól a cég szerver-menedzsment rendszere, így munkaidő után bent maradt azt hegeszteni. Innen indult a sikertörténet.

Mitől lesz olyan jó a bükki sajt?

Sándor Tamás jó pár évet dolgozott eredeti szakmájában Németországban, Svájcban és Észak-Olaszországban, mint szakács és séfhelyettes. Egy szép napon, 1998-ban, amikor Svájcban tevékenykedett, egy idős ember jött le a hegyről és hozta a sajtját a szállodába. Tamás megízlelte a hegyi kézműves terméket, ami meghozta kedvét a sajtkészítéshez. Eltelt pár év érlelési idő, aztán egy egri lakótelepi garázsban, egy gázrezsó, egy nagy fazék és egy Lehel hűtő felhasználásával legyártotta első gomolyáját, ordáját és borban érlelt tehénsajtját.

A sajtmanufaktúra 2005-ben indult el Egerben. A bükki sajt kiválósága talán három fő tényezőnek köszönhető: a helyi termelőktől beszerzett alapanyag minősége, a hagyományos technológia és a folyamatos tudásbővítés. Vegyük röviden sorra ezeket.

Már a takarmányozásnál eldől a végtermék, külföldön például csak silómentes tejet vesznek a sajtmesterek. A legelő sem mindegy, a talaj meghatározza a takarmányt, ami aztán befolyásolja a sajt ízét. A Bükkben, 300-400 méter magasságban legelnek az alapanyagot szolgáltató jószágok. Kalciumban gazdag, meszes, andezites a talaj, sok a gyógynövény, nincs vegyszerezés. Sándor Tamás szorosan együtt dolgozik a beszállítókkal, közösen tanulnak.

A Doktorúr esete a Tankcsapdával

1995 nyarán főiskolás barátainkkal nekivágtunk a nagyvilágnak és elutaztunk az Egyesült Államokba gyerektábori felvigyázónak. Ugyanígy cselekedett két pécsi orvostanhallgató is, egyikük később Dr. Százados Miklós néven vált ismertté, hiszen ez volt a neve, majd pedig lediplomázott. Igen szórakoztató figurát ismertem meg személyében. Kiderült például róla, hogy még középiskolásként, barátjával, ha jól emlékszem egy sci-fi könyvet írtak, ami meg is jelent. Pedig akkor még másképp működött a könyvkiadás, nem lehetett bármit kinyomtatni egy digitális nyomdában, aminek elkészültekor hajlandó vagy kifizetni a számlát.

Telt-múlt az idő, Miklós négy évet töltött a pécsi ANTSZ-nél, majd Budapestre költözött és 2001 óta különböző gyógyszeripari vállalatoknál ténykedik termékmenedzserként. Egyszer-egyszer találkoztunk, és megvan az a flash, amikor Miklós verseskötettel ajándékozott meg. A könyvecske az ő munkájához kapcsolódott: egy pályázat nyertes műveit tartalmazta, ahol versben kellett megénekelni az Algoflex nevű lázcsillapítót…

Csillag születik! - azaz már megszületett

Ez a követendő történet nem egy személyről és nem egy cégről szól, hanem egy új márka születéséről, ami példás szakmai összefogással jött létre. Ráadásul rekord idő alatt. 2010. február 10-én hatvan egri borász jött össze a Gál Tibor Pincészetben. Az egri borvidék területének közel felét fehér szőlők teszik ki, fajták szerint ugyanúgy szétaprózódva, mint a kék szőlőknél. Adta magát a gondolat, hogy az utóbbi években a borászok kemény munkájának köszönhetően újra felemelkedett Egri Bikavér mintájára egy fehér házasítás márkája is legyen a borvidéknek. Még azon a tavaszon internetes pályázaton 3500 ötlet közül választotta ki az Egri Csillag nevet egy szakmai zsűri. Abban az évben már 10-en vállalkoztak a cuvée elkészítésére, amit én pilot projektnek neveznék. Az új márkában rejlő lehetőséget a próbálkozás megmutatta.

Az Egri Csillag szabályozásnak a következő a rövid lényege: "Legalább négyféle szőlőfajtából kell összeállnia, úgy, hogy egyikből sem lehet 50%-nál több, de mindegyiknek meg kell haladnia az 5%-ot. Ezen túl megkötés, hogy legalább a bor felét például olyan Kárpát-medencei fajták adják, mint a leányka, a királyleányka, a hárslevelű és az olaszrizling. Az illatos szőlőfajták jelenlétét 30%-ban maximáltuk. Összességében egy könnyed, friss, gyümölcsös borkategóriát kívántunk létrehozni." - fogalmazta meg egy interjúban ifj. Gál Tibor. Megjegyzem, ez a szabályozás ugyanúgy, mint a bikavérnél, lehetővé teszi, hogy teljesen egyedi, a borász személyiségét és elképzeléseit kifejező Csillagok szülessenek.

Anyukám nem mondta, pedig mondhatta volna

Anyukám nem mondta, hogy a 6757 fős borsodi településre, Encsre érdemes elmenni egy jót kajálni. Persze azért nem mondta, mert fogalma sem volt erről, mint ahogy sokunknak. Encs honlapja szerint várossá válása óta épült ott új általános iskola, Abaúj Áruház, új Postapalota, Sportcsarnok uszodával, Abaúji Gondozóház, és négy templommal is rendelkeznek. A rendszerváltás óta gondot okoz a lakosság foglalkoztatása, mivel 1990 óta a termelőüzemek sorra tönkrementek - tudható meg a weboldalról.

Valószínűleg az utolsó dolog, ami eszünkbe jutna, hogy pont itt kellene egy színvonalas éttermet nyitni. De volt, aki mégis így gondolta. Az Anyukám mondta nevezetű étteremben ugyan még nem voltam, de alkalmam nyílt megkóstolni főztjüket, amikor kitelepültek egy egri jótékonysági rendezvényre. Az egyik étel egy összehajtott pizzaféleség volt, amibe ott a helyszínen vágták egy kézzel tekerős alkalmatossággal az egész pármai sonkából a szeleteket, majd mozarellát, rukkolát és olivaolajat tettek bele. Amilyen egyszerűnek tűnt, olyan kiváló lett a végeredmény. A másik lehetőségként pedig egy vaslapon sült mustáros tarját kínáltak, amit előzőleg sous-vide eljárással előfőztek. Ez is kifogástalanul sikerült. Jó alapanyag és komoly szakértelem. Náluk is ez a két fő összetevő.

Folyamatmérnök és elismert szürrealista író

Benyák Zoltánt 2011-ben volt szerencsém megismerni, amikor egy előretölthető fecskendőket gyártó vállalatnál részt vett az általam tartott vezetőképző programon, mint folyamatmérnök. Közel egy évig tartott a közös munka, jó volt a csapat, és Zoltánra úgy emlékszem vissza, hogy kifejezetten nyitott volt a vezetéssel kapcsolatos tanulásra és készségfejlesztésre. Ott és akkor nem derült ki azonban róla, hogy ő tulajdonképpen Jonathan Cross, az író. Jól meg is lepődtem, amikor hónapokkal később megtudtam.

Ahogy néhány közelmúltbeli interjúban elolvastam, gyermekkorában lenyűgözték a képregények, melyek inspirálására grafikus és illusztrátor szeretett volna lenni. Az Iparművészeti Főiskolára végül mégsem próbált felvételizni, annyit riogatták a túljelentkezéssel. A rajzok elmaradtak és maradt a fókusz a szövegen. Nyomtatásban 2005 környékén jelent meg először, amikor írásait többször is beválogatták az Új galaxis antológiába.

Sötétedéskor és hajnali szürkületkor alkot, szerinte ilyenkor nem is lehet mást írni, mint a misztikum, a sci-fi és a fantasy vonalán mozgó elbeszéléseket.

Egy karatemester, akit még a betegség se tudott legyőzni

Marossy Károly és mestere, Borza József

Marossy Károly 4 danos karatemesterrel kb. öt éve volt szerencsém találkozni, baráti társaságban. Vidám, élettel teli, pozitív szemléletű, kedves embert ismertem meg személyében, de még nem sokat tudtam róla akkor. Talán egy évvel később megszólított, hogy sportvezetőként szeretné az egyesület menedzselését jobban csinálni, és tudok-e neki ebben segíteni. Egy kb. féléves vezetői coaching folyamatot vittünk végig, és ezalatt lehetőségem nyílt jobban megismerni.

Károly katonai kollégiumba járt Egerben, amit Katonai Főiskola követett. 1984-ben kezdett karatézni, majd 1986-tól mindmáig Borza József lett a mestere. Tíz évvel az indulás után alapította első saját csapatát Délegyházán. Sportnak szentelt életébe viszont váratlanul megérkezett az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható betegség, a Sclerosis Multiplex. A jelentkező tünetek okozta nehézségekkel szembeszállva 1996-ban sikeresen teljesítette az 1. dan követelményeit.

Olyan mint a YouTube, csak élő

Na, ha egy ilyen sztorit szeretnél kitalálni, bőven el kell engedni a fantáziádat. Következő a sikerrecept: végy két vállalkozószellemű amerikai katonát, akik szeretnék elősegíteni az Iraki háborúban szolgáló barátaik kommunikációját a szeretteikkel, keverj bele magyar fejlesztőket, öntsd őket a Szilícium-völgyben lévő nagy fazékba, ott majd akad aki tüzet rak alá, aztán pár év múlva már arra leszel figyelmes, hogy Snoop Dogg, Barack Obama, vagy Hillary Clinton használja a szolgáltatásodat.

Dr. Fehér Gyula cége a kétezres évek elején fejlesztett egy partyfotós weboldalt két amerikai katonának, John Ham-nek és Brad Hunstable-nek, akik együtt jártak iskolába a United States Military Academy-re. Megcsinálták, kifizették, eltűntek. Kitört az iraki háború, egyikőjüket hirtelen pont oda, a másikat egy támaszpontra vezényelték. Partyfotós cucc befejez.

Élet a xantángumin túl

Iskolás koromban az egri főutcán volt a tejivó. Mondjuk be lehetett ott dobni egy old school-os korsó kakaót egy darab kaláccsal, vagy néhány kiflit kefírrel. Aztán annak annyi lett. Vagy huszonöt évvel később alkalmanként lusta voltam kiállni a sort az egyik budapesti irodaház étkezdéjében, inkább a közeli kisboltban vettem egy szendvicset, plusz egy számomra korábban ismeretlen terméket, egy pohár Cserpes gyümölcsös joghurtot. Drágább volt, mint a szokásos, de nem is gyűszűnyi kiszerelésben adták, pont kétszer annyi volt a töltőtömeg. Az alján volt a lekvár, a tetején meg valami nagyon kellemes joghurt. Akkor már voltak gyerekeim, és rászoktam, hogy megnézzem az összetételét. Érdekes módon semmi olyasmit nem tartalmazott, amit nem értettem: tej, gyümölcs, cukor, joghurtkultúra. Na mi van, létezik olyan, hogy gyümölcsjoghurtban csak lekvár van meg joghurt? Se aroma, se gumi, se a jó szín végett egy kis bíbortetű porítmány (kármin)?

Cserpes István nemrég kapta meg az Ernst & Young-tól a "Merész újító" díjat, melyet úgy kommentált, hogy "mertünk tejből tejterméket és sajtot készíteni, miközben bizonyos cégek inkább a vegyipar felé tolták el profiljukat". De honnan is indult a történet?

Hungarian Dream

2004-ben, még amikor nem volt minden este zenei tehetségkutató, egy 22 éves törökszentmiklósi testes roma fiatalember került sorra a válogatáson. Miután 16 évesen egy családi tragédia után a saját lábára kellett, hogy álljon, az utóbbi pár esztendőt különféle cipekedéssel kapcsolatos munkákkal töltötte, már amikor talált ilyet. Egy saját dallal jött, mire a közönség a dal közepétől önkéntelenül ütemes tapssal kísérte az előadást. Ilyeneket énekelt, hogy:

"Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,

hittem az életben és nem fájt a szívem.

Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, 

láttam a jövőmet és semmi sem bántott. 

Lelkemben mindig ott volt valami dallam, 

tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, 

és hogy ha szeretném elszállok innen, 

ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem."