Benyák Zoltánt 2011-ben volt szerencsém megismerni, amikor egy előretölthető fecskendőket gyártó vállalatnál részt vett az általam tartott vezetőképző programon, mint folyamatmérnök. Közel egy évig tartott a közös munka, jó volt a csapat, és Zoltánra úgy emlékszem vissza, hogy kifejezetten nyitott volt a vezetéssel kapcsolatos tanulásra és készségfejlesztésre. Ott és akkor nem derült ki azonban róla, hogy ő tulajdonképpen Jonathan Cross, az író. Jól meg is lepődtem, amikor hónapokkal később megtudtam.
Ahogy néhány közelmúltbeli interjúban elolvastam, gyermekkorában lenyűgözték a képregények, melyek inspirálására grafikus és illusztrátor szeretett volna lenni. Az Iparművészeti Főiskolára végül mégsem próbált felvételizni, annyit riogatták a túljelentkezéssel. A rajzok elmaradtak és maradt a fókusz a szövegen. Nyomtatásban 2005 környékén jelent meg először, amikor írásait többször is beválogatták az Új galaxis antológiába.
Sötétedéskor és hajnali szürkületkor alkot, szerinte ilyenkor nem is lehet mást írni, mint a misztikum, a sci-fi és a fantasy vonalán mozgó elbeszéléseket.
2007-ben jelent meg első könyve, a Veszett lelkek városa, melyet 2008-ban a Kvartett követett. Ez utóbbi sci-fi regényt Zsoldos Péter díjra is jelölték. A Pokoli szimfóniák c. antológiában megjelent a Doktorok c. írása, mely akár az előbbiek, Jonathan Cross álnéven került publikálásra. Azért döntött így, mert azt hitte, ha többet ír majd, gyakorlottabbá válik és "kiszeret a szürrealizmusból, majd a valóság és képzelet határvidékéről eljönnek az írásai". Most már úgy gondolja, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Az idén két könyve jelent meg, immár saját nevén: A háború gyermeke és az Ars fatalis. Most az időről írja következő művét, melynek tervezett címe: Az idő bolondjai.
Lehetsz mérnök, orvos vagy lakatos. Ha igazán jót tudsz alkotni, akár a munkán kívül, a szenvedélyed területén, és kitartóan dolgozol rajta, a profi ligában fogod magad találni. Csináld utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése