Hungarian Dream

2004-ben, még amikor nem volt minden este zenei tehetségkutató, egy 22 éves törökszentmiklósi testes roma fiatalember került sorra a válogatáson. Miután 16 évesen egy családi tragédia után a saját lábára kellett, hogy álljon, az utóbbi pár esztendőt különféle cipekedéssel kapcsolatos munkákkal töltötte, már amikor talált ilyet. Egy saját dallal jött, mire a közönség a dal közepétől önkéntelenül ütemes tapssal kísérte az előadást. Ilyeneket énekelt, hogy:

"Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,

hittem az életben és nem fájt a szívem.

Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, 

láttam a jövőmet és semmi sem bántott. 

Lelkemben mindig ott volt valami dallam, 

tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, 

és hogy ha szeretném elszállok innen, 

ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem."

Az egyik zsűritag, akinek már a nevére se emlékszem, közölte, hogy elég közhelyekkel teli volt a dal. Erre Presser Gábor finoman megjegyezte, hogy ilyen közhelyekből SZOKTUK írni a slágereket. Ez valahogy megmaradt bennem.

Ez a dal valóban a szárnyán vitte őt, megnyerte a versenyt, annak ellenére, hogy az utolsó hónapokban a gerincsérve miatt folyamatos fájdalomban élt. Aztán a tehetségével élve keményen dolgozott, három lemeze jelent meg, múlt pénteken este, 2012. december 3-án pedig megtöltötte kb. 12 ezer nézővel a Budapest Arénát. 300 ember munkája volt a műsor, volt szimfónikus zenekar, felnőtt- és, gyerekkórus, tánckar, komoly színpadkép. Nyolc év alatt ide fejlődött a produkció.

Lehet, hogy nem csak amerikai álom létezik? De ott se és itt se megy képességek, motiváció, kitartás és kemény munka nélkül. És anélkül, hogy valaki felelősséget vállalna saját sorsának kezébe vételéért.