Csillag születik! - azaz már megszületett

Ez a követendő történet nem egy személyről és nem egy cégről szól, hanem egy új márka születéséről, ami példás szakmai összefogással jött létre. Ráadásul rekord idő alatt. 2010. február 10-én hatvan egri borász jött össze a Gál Tibor Pincészetben. Az egri borvidék területének közel felét fehér szőlők teszik ki, fajták szerint ugyanúgy szétaprózódva, mint a kék szőlőknél. Adta magát a gondolat, hogy az utóbbi években a borászok kemény munkájának köszönhetően újra felemelkedett Egri Bikavér mintájára egy fehér házasítás márkája is legyen a borvidéknek. Még azon a tavaszon internetes pályázaton 3500 ötlet közül választotta ki az Egri Csillag nevet egy szakmai zsűri. Abban az évben már 10-en vállalkoztak a cuvée elkészítésére, amit én pilot projektnek neveznék. Az új márkában rejlő lehetőséget a próbálkozás megmutatta.

Az Egri Csillag szabályozásnak a következő a rövid lényege: "Legalább négyféle szőlőfajtából kell összeállnia, úgy, hogy egyikből sem lehet 50%-nál több, de mindegyiknek meg kell haladnia az 5%-ot. Ezen túl megkötés, hogy legalább a bor felét például olyan Kárpát-medencei fajták adják, mint a leányka, a királyleányka, a hárslevelű és az olaszrizling. Az illatos szőlőfajták jelenlétét 30%-ban maximáltuk. Összességében egy könnyed, friss, gyümölcsös borkategóriát kívántunk létrehozni." - fogalmazta meg egy interjúban ifj. Gál Tibor. Megjegyzem, ez a szabályozás ugyanúgy, mint a bikavérnél, lehetővé teszi, hogy teljesen egyedi, a borász személyiségét és elképzeléseit kifejező Csillagok szülessenek.

Anyukám nem mondta, pedig mondhatta volna

Anyukám nem mondta, hogy a 6757 fős borsodi településre, Encsre érdemes elmenni egy jót kajálni. Persze azért nem mondta, mert fogalma sem volt erről, mint ahogy sokunknak. Encs honlapja szerint várossá válása óta épült ott új általános iskola, Abaúj Áruház, új Postapalota, Sportcsarnok uszodával, Abaúji Gondozóház, és négy templommal is rendelkeznek. A rendszerváltás óta gondot okoz a lakosság foglalkoztatása, mivel 1990 óta a termelőüzemek sorra tönkrementek - tudható meg a weboldalról.

Valószínűleg az utolsó dolog, ami eszünkbe jutna, hogy pont itt kellene egy színvonalas éttermet nyitni. De volt, aki mégis így gondolta. Az Anyukám mondta nevezetű étteremben ugyan még nem voltam, de alkalmam nyílt megkóstolni főztjüket, amikor kitelepültek egy egri jótékonysági rendezvényre. Az egyik étel egy összehajtott pizzaféleség volt, amibe ott a helyszínen vágták egy kézzel tekerős alkalmatossággal az egész pármai sonkából a szeleteket, majd mozarellát, rukkolát és olivaolajat tettek bele. Amilyen egyszerűnek tűnt, olyan kiváló lett a végeredmény. A másik lehetőségként pedig egy vaslapon sült mustáros tarját kínáltak, amit előzőleg sous-vide eljárással előfőztek. Ez is kifogástalanul sikerült. Jó alapanyag és komoly szakértelem. Náluk is ez a két fő összetevő.

Folyamatmérnök és elismert szürrealista író

Benyák Zoltánt 2011-ben volt szerencsém megismerni, amikor egy előretölthető fecskendőket gyártó vállalatnál részt vett az általam tartott vezetőképző programon, mint folyamatmérnök. Közel egy évig tartott a közös munka, jó volt a csapat, és Zoltánra úgy emlékszem vissza, hogy kifejezetten nyitott volt a vezetéssel kapcsolatos tanulásra és készségfejlesztésre. Ott és akkor nem derült ki azonban róla, hogy ő tulajdonképpen Jonathan Cross, az író. Jól meg is lepődtem, amikor hónapokkal később megtudtam.

Ahogy néhány közelmúltbeli interjúban elolvastam, gyermekkorában lenyűgözték a képregények, melyek inspirálására grafikus és illusztrátor szeretett volna lenni. Az Iparművészeti Főiskolára végül mégsem próbált felvételizni, annyit riogatták a túljelentkezéssel. A rajzok elmaradtak és maradt a fókusz a szövegen. Nyomtatásban 2005 környékén jelent meg először, amikor írásait többször is beválogatták az Új galaxis antológiába.

Sötétedéskor és hajnali szürkületkor alkot, szerinte ilyenkor nem is lehet mást írni, mint a misztikum, a sci-fi és a fantasy vonalán mozgó elbeszéléseket.

Egy karatemester, akit még a betegség se tudott legyőzni

Marossy Károly és mestere, Borza József

Marossy Károly 4 danos karatemesterrel kb. öt éve volt szerencsém találkozni, baráti társaságban. Vidám, élettel teli, pozitív szemléletű, kedves embert ismertem meg személyében, de még nem sokat tudtam róla akkor. Talán egy évvel később megszólított, hogy sportvezetőként szeretné az egyesület menedzselését jobban csinálni, és tudok-e neki ebben segíteni. Egy kb. féléves vezetői coaching folyamatot vittünk végig, és ezalatt lehetőségem nyílt jobban megismerni.

Károly katonai kollégiumba járt Egerben, amit Katonai Főiskola követett. 1984-ben kezdett karatézni, majd 1986-tól mindmáig Borza József lett a mestere. Tíz évvel az indulás után alapította első saját csapatát Délegyházán. Sportnak szentelt életébe viszont váratlanul megérkezett az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható betegség, a Sclerosis Multiplex. A jelentkező tünetek okozta nehézségekkel szembeszállva 1996-ban sikeresen teljesítette az 1. dan követelményeit.

Olyan mint a YouTube, csak élő

Na, ha egy ilyen sztorit szeretnél kitalálni, bőven el kell engedni a fantáziádat. Következő a sikerrecept: végy két vállalkozószellemű amerikai katonát, akik szeretnék elősegíteni az Iraki háborúban szolgáló barátaik kommunikációját a szeretteikkel, keverj bele magyar fejlesztőket, öntsd őket a Szilícium-völgyben lévő nagy fazékba, ott majd akad aki tüzet rak alá, aztán pár év múlva már arra leszel figyelmes, hogy Snoop Dogg, Barack Obama, vagy Hillary Clinton használja a szolgáltatásodat.

Dr. Fehér Gyula cége a kétezres évek elején fejlesztett egy partyfotós weboldalt két amerikai katonának, John Ham-nek és Brad Hunstable-nek, akik együtt jártak iskolába a United States Military Academy-re. Megcsinálták, kifizették, eltűntek. Kitört az iraki háború, egyikőjüket hirtelen pont oda, a másikat egy támaszpontra vezényelték. Partyfotós cucc befejez.

Élet a xantángumin túl

Iskolás koromban az egri főutcán volt a tejivó. Mondjuk be lehetett ott dobni egy old school-os korsó kakaót egy darab kaláccsal, vagy néhány kiflit kefírrel. Aztán annak annyi lett. Vagy huszonöt évvel később alkalmanként lusta voltam kiállni a sort az egyik budapesti irodaház étkezdéjében, inkább a közeli kisboltban vettem egy szendvicset, plusz egy számomra korábban ismeretlen terméket, egy pohár Cserpes gyümölcsös joghurtot. Drágább volt, mint a szokásos, de nem is gyűszűnyi kiszerelésben adták, pont kétszer annyi volt a töltőtömeg. Az alján volt a lekvár, a tetején meg valami nagyon kellemes joghurt. Akkor már voltak gyerekeim, és rászoktam, hogy megnézzem az összetételét. Érdekes módon semmi olyasmit nem tartalmazott, amit nem értettem: tej, gyümölcs, cukor, joghurtkultúra. Na mi van, létezik olyan, hogy gyümölcsjoghurtban csak lekvár van meg joghurt? Se aroma, se gumi, se a jó szín végett egy kis bíbortetű porítmány (kármin)?

Cserpes István nemrég kapta meg az Ernst & Young-tól a "Merész újító" díjat, melyet úgy kommentált, hogy "mertünk tejből tejterméket és sajtot készíteni, miközben bizonyos cégek inkább a vegyipar felé tolták el profiljukat". De honnan is indult a történet?

Hungarian Dream

2004-ben, még amikor nem volt minden este zenei tehetségkutató, egy 22 éves törökszentmiklósi testes roma fiatalember került sorra a válogatáson. Miután 16 évesen egy családi tragédia után a saját lábára kellett, hogy álljon, az utóbbi pár esztendőt különféle cipekedéssel kapcsolatos munkákkal töltötte, már amikor talált ilyet. Egy saját dallal jött, mire a közönség a dal közepétől önkéntelenül ütemes tapssal kísérte az előadást. Ilyeneket énekelt, hogy:

"Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,

hittem az életben és nem fájt a szívem.

Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, 

láttam a jövőmet és semmi sem bántott. 

Lelkemben mindig ott volt valami dallam, 

tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban, 

és hogy ha szeretném elszállok innen, 

ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem."