Az ország 22 borvidékének több száz termelőjéről írhatnék Csináld utána! blogbejegyzést. Szerencsére az utóbbi két évtizedben rengeteg fiatal és idősebb termelő kötelezte el magát a jó minőségű borkészítés mellett, maga mögött hagyva a szocialista borkombinátok mennyiségi szemléletű gyakorlatát. Egyre többen érdeklődnek a fiatal fogyasztók közül is a hazai borok és pálinkák iránt, így az összejöveteleken már nem csak a vodka-redbull, a jager meg a whisky a menő. Régóta tervezek borászról is írni egy bejegyzést, de nem tudtam, mi alapján válasszak a sok-sok követendő példa közül. Aztán rájöttem, hogyha egyet kell kiválasztani, az csakis Szepsy István lehet.
Vagy hat éve lehetett, amikor barátaink kóstoló körutat szerveztek a tokaji borvidékre. Magamtól biztos nem jutott volna eszembe, hogy pont oda menjek, hisz egyáltalán nem keltette fel érdeklődésemet az édes bor. Nem tudtam, hogy életem legmeghatározóbb boros élményében lesz részem. A második nap délelőttjén elindultunk Mádra, ahol Szepsy István fogadott bennünket személyesen a saját házánál. Nekem akkor még fogalmam se volt, kivel fogunk találkozni. A hely szépsége mellett azonnal magával ragadott bennünket házigazdánk, ahogy szenvedélyéről, hagyománytiszteletéről és újításairól, minőség iránti elkötelezettségéről, valamint saját elképzeléseinek kitartó és következetes végigviteléről beszélt. Példa volt erre, amikor a szembeszéllel dacolva elkezdett száraz borokat is készíteni az édesekre szakosodott borvidéken, dűlőszelektált tételeket készített, valamint saját házasításokkal kísérletezett a szokásos helyi szamorodni/fordítás/aszú vonal mellett. Nagyon megfogott, amikor elmesélte, hogy a 2001-es évjárattal annyira elégedetlen volt, hogy egyetlen üveggel se adott el a saját nevén belőle. Eladta egyben folyóborként. Saját néven csak tökéletes palackok kerülhetnek a polcokra. Ahogy mesélt nekünk, egyértelművé vált számunkra óriási szaktudása és rendkívül széleskörű tájékozottsága. Mindez rettentő szerénységgel és mások iránti tisztelettel párosult.
Szepsy úr egyébként 1975 óta él Mádon, felmenői 400 éve foglalkoztak bortermeléssel. Több cég, például a Royal Tokaji és a Királyudvar ügyvezetője volt, 2006 óta viszont már csak a saját birtokával foglalkozik. Első saját palackozott borait 1989-ben készítette, piacra pedig 1995-ben vitte őket.
Aztán jött a kóstoló, ahol leesett az állunk. Nekem az volt a tapasztalatom, hogy ittunk már sokféle jót, de ez valahogy külön kategória. Elképesztő. Aztán a kóstolóért még pénzt sem fogadott el tőlünk.
Szepsy István borainak jelentős részét exportálja. A londoni Wine Report a 2003-as Szent Tamás Furmintját beválasztotta a világ száz legizgalmasabb bora közé. A Fortnum és Mason, a világ egyik legnagyobb presztízsű, 1707-ben alapított borkereskedője négyféle borát is forgalmazta.
1999-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, 2001-ben pedig az év bortermelőjévé választották.
Ha nem is tudjuk utána csinálni a borászatban, hozzáállása követendő példa bármely területen annak, aki komoly értéket kíván létrehozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése