Az ország 22 borvidékének több száz termelőjéről írhatnék Csináld utána! blogbejegyzést. Szerencsére az utóbbi két évtizedben rengeteg fiatal és idősebb termelő kötelezte el magát a jó minőségű borkészítés mellett, maga mögött hagyva a szocialista borkombinátok mennyiségi szemléletű gyakorlatát. Egyre többen érdeklődnek a fiatal fogyasztók közül is a hazai borok és pálinkák iránt, így az összejöveteleken már nem csak a vodka-redbull, a jager meg a whisky a menő. Régóta tervezek borászról is írni egy bejegyzést, de nem tudtam, mi alapján válasszak a sok-sok követendő példa közül. Aztán rájöttem, hogyha egyet kell kiválasztani, az csakis Szepsy István lehet.
Vagy hat éve lehetett, amikor barátaink kóstoló körutat szerveztek a tokaji borvidékre. Magamtól biztos nem jutott volna eszembe, hogy pont oda menjek, hisz egyáltalán nem keltette fel érdeklődésemet az édes bor. Nem tudtam, hogy életem legmeghatározóbb boros élményében lesz részem. A második nap délelőttjén elindultunk Mádra, ahol Szepsy István fogadott bennünket személyesen a saját házánál. Nekem akkor még fogalmam se volt, kivel fogunk találkozni. A hely szépsége mellett azonnal magával ragadott bennünket házigazdánk, ahogy szenvedélyéről, hagyománytiszteletéről és újításairól, minőség iránti elkötelezettségéről, valamint saját elképzeléseinek kitartó és következetes végigviteléről beszélt. Példa volt erre, amikor a szembeszéllel dacolva elkezdett száraz borokat is készíteni az édesekre szakosodott borvidéken, dűlőszelektált tételeket készített, valamint saját házasításokkal kísérletezett a szokásos helyi szamorodni/fordítás/aszú vonal mellett. Nagyon megfogott, amikor elmesélte, hogy a 2001-es évjárattal annyira elégedetlen volt, hogy egyetlen üveggel se adott el a saját nevén belőle. Eladta egyben folyóborként. Saját néven csak tökéletes palackok kerülhetnek a polcokra. Ahogy mesélt nekünk, egyértelművé vált számunkra óriási szaktudása és rendkívül széleskörű tájékozottsága. Mindez rettentő szerénységgel és mások iránti tisztelettel párosult.
